Búza

Búza

A gabona azoknak a perjeféléknek az összefoglaló elnevezése, amelyeket táplálkozás céljára felhasználható magjaik miatt termesztenek. Ősidők óta az emberiség fő táplálkozási elemei közé tartoznak. A gabonafélék lisztjéből sült, erjesztett tészta a kenyér, az emberiség számára kezdettől fogva alapvető néptáplálék volt. Ezért a gabonaféléket bármely más haszonnövénynél nagyobb mennyiségben termesztik világszerte. A szénhidrátban gazdag gabonafélék alapélelmiszernek számítanak; egyes fejlődő országokban a rizs, a búza vagy a kukorica adja szinte a teljes étrendet. A fejlett országokban fogyasztásuk mérsékeltebb és változatosabb, de itt is alapvető. 

Az első gabonafélék gyűjtögetése a kőkorszakban kezdődött, amikor a vadászok étrendjüket egészítették ki a fűfélék magjaival. 12 ezer évvel ezelőtt a Genezáret-tó vidékén élő kőkorszaki emberek a hús mellett fűmagokat, mandulát, pisztáciát, fügét, vad olajbogyót is fogyasztottak.

 Az anatóliai Çatalhöyük neolitikus településén a kutatók előzetes DNS-vizsgálata szerint 8500 éves termesztett gabonamaradványokat találtak. Az ember első szerszámainak egyike a gabonafélék aratásához használt sarló volt. Már az őskorban szükségessé vált az egyre nagyobb gabonatermés érdekében hegyes csontokkal és faágakkal a termőföld fellazítása. Kárpát-medencébe a honfoglaló magyarság már kiterjedt földművelési és növénytermesztési ismeretekkel érkezett; ősi magyar búzafajtáink az alakor, a tönke és a tönköly. (forrás: Wikipedia)

Búzafehérjék

A legfontosabb gabona a búza (Tricium aestivium ), melynek a fehérje tartalma sokkal magasabb, a világszerte elterjedt két másik gabonafélénél a rízsnél és kukoricánál. A búza különböző altípusai allergenitásukban gyakorlatilag nem különböznek. A búzaallergia gyakorisága 0,5-1,2 % között mozog. A gyermekek 50-60%-a növi ki felnőttkorára a búzafehérje allergiát.

A búzamag fehérje tartalma 8-12% között helyezkedik el. Ezeket a fehérjéket vízoldékony ( albumin, globulin) és nem vízoldékony ( prolamin/glutén) frakcióra osztjuk. A glutén felelős a fehérje tartalom 80%-ért, és határozza meg a tészta nyúlósságát, állagát.  A glutén frakció tovább osztható alkoholban oldódó (gliadin) és alkoholban nem oldódó (glutenin) részre.

Mindegyik, itt felsorolt különböző biokémiai tulajdonságokat mutató fehérje család tartalmaz fontos allergén molekulákat. A mai napig 27 allergén fehérjét ismerünk, ezek egy részének azonban még nem ismerjük a klinikai jelentőségét.

A búza a fűfélék csoportjába tartozik, így erős keresztallergiát mutat azokkal. A bőrteszt vagy hagyományos IgE teszt során adódott pozitív eredmény ezért nem mindig ( legtöbbször nem) igazol valódi búza/gabona allergiát. A kapott eredményt mindenképpen a klinikai képpel együtt kell értékelni. Gyanú esetén molekuláris allergia teszttel érdemes tovább lépni a pontos diagnózis irányában. 

 

A búzafehérje okozhat mind allergiás, mind nem allergiás betegségeket.

Búza által okozott allergiás kórképek

A búzafehérjék által kiváltott allergiás kórképeket 4 csoportba soroljuk.

  1. Pék asztma. A búzalisztből a levegőbe kerülő allergének az ezzel dolgozó embereknél asztmás tüneteket válthatnak ki. Tipikus foglalkozási megbetegedés. Elsősorban a vízben oldódó fehérjék ( alfa - amiláz/tripszin inhibitor ) felelősek a pékek asztmájának a kialakulásáért.
  2. Klasszikus ételallergia. Ez elsősorban gyermekkorban fordul elő, de fent maradhat ill. kialakulhat felnőttkorban is. A klasszikus ételallergiás tünetek, csalánkiütés, légúti, emésztőrendszeri panaszok és legsúlyosabb esetben anafilaxia alakulhat ki. Alapvető fontosságú a búza allergén kerülése. Az utóbbi időben számoltak be sikeres deszenzibilizálásról, immunterápiáról búza fehérje esetében is. Az ételallergiát elsősorban a gliadin és glutenin frakció fehérjéi okozzák.
  3. Kontakt ekzema. A liszttel és búzafehérjével való sorozatos bőr kontaktus, bőr irritációt, ekzemát válthat ki. Ebben nem csak a lisztben található fehérjék a hibásak, hanem néhány adalékanyag is amely a feldolgozás során kerül hozzáadásra.
  4. Étel hatására kialakuló terheléses anafilaxia. ( Food-Dependent Exercise -Induced Anaphylaxis- FDEIA). Ezzel a kórképpel külön fejezetben foglalkozunk. Itt csak annyit szeretnénk megemlíteni, hogy az egyik kiváltó ételallergén a búzafehérje is lehet.

Coeliakia-Lisztérzékenység

A lisztérzékenység szintén búzafehérje által kiváltott betegség, de nem allergia. A zavar ebben az esetben is hasonló mint a tejfehérje allergia és tejcukor intolerancia esetében.

A lisztérzékenység egy autoimmun megbetegedés. A vékonybél, felszívódási zavarhoz vezető krónikus megbetegedése, melyet az arra genetikailag fogékony egyénekben az étkezéssel bevitt glutén vált ki. A toxikus hatásokért a glutén frakció, gliadin fehérjéje a felelős.

Kezélése étrendi megszorítást jelent, azaz az étrendből a glutént teljes mértékben ki kell hagyni, és ez vonatkozik a rozs, árpa és zab hasonló fehérjéire is. A lisztérzékenyeknek, ellentétben a búza allergiásokkal, nem elég arra figyelni, hogy az étel búzafehérje mentes legyen, ők csak a a teljesen gluténmentes ételeket fogyaszthatják.

Lisztérzékenység gyanúja esetén mindenképpen gasztroenterológus szakorvos felkeresése szükséges.

Kerülendő ételek/összetevők búzaallergia esetén

  • Kenyér, kenyérmorzsa
  • Búzadara
  • Bulgur
  • Kamut (Chorosan búza)
  • hántoltbúza ( burizs)
  • Alakor - ősi búzafajta
  • Gabona összetevőt tartalmazó ételek
  • Kuszkusz 
  • Durum tészta, liszt
  • Liszt összes típusa
  • Tritikálé
  • glutén
  • gluténmentes búzakeményítő

A búzafehérje nem várt helyeken is előfordulhat.

  • Sörben
  • Cukorkákban
  • Kekszekben
  • Hidrolizált növényi fehérjében (HVP) - kozmetikumok
  • Szószokban
  • Jégkrémekben, fagylaltokban
  • Saláta öntetekben
  • Szója szószban
  • Surimiben ( halból és egyéb húsból készült krém)